Mert tényleg van megoldás. Szakemberek szerint az elhidegülés mindig hasonló forgatókönyv alapján zajlik. Először eltűnik a beszélgetés, aztán egyre kevesebb lesz az érzelmek nonverbális kifejezése, végül már alig lesz időnk egymásra. A legnagyobb baj pedig az, hogy ha nem veszed észre időben, hogy baj van, akkor így is marad, és lépésről lépésre messzebb kerültök egymástól.
Amikor már nincs idő megölelni egymást, és a napi üzenetek végéről is eltűnik a „puszi”, a „csók”, vagy a „szeretlek”, akkor már lehet aggódni. Lehettek mind a ketten fáradtak, lehet mindenkinek sok a munka, plusz még ott a gyerek, a háztartás, az iskola, és este már csak arról beszéltek, hogy mire mennyi pénz kell még.
Ez az a pont, amikor már nem éltek, csak túléltek. Teszitek a dolgotokat, amiből egyre több lesz, mert így ki tudjátok tölteni azt az űrt, amit a másik hiánya okoz. Így lesz ez egy ördögi kör. Egyre több munkát viszel haza, vagy maradsz bent a munkahelyen. Nem beszélgettek, és azt veszed észre, hogy unalmassá válnak a napok. Nincs már családi program, nem hogy a gyerekkel, de kettesben sem.
Aztán jönnek az elvárások. Mert észleled, hogy baj van, de nem lépsz. Lépjen ő. Elvárod, hogy közeledjen, hogy kedves legyen. Pedig ketten rontottátok el, ketten is kell, hogy helyrehozzátok. Az elvárással és a haraggal csak a távolságot fogod növelni. Ha így teszel, a vége a hazugságokhoz, majd váláshoz vezet.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest